NBIA Alliance
EURORDIS
Braincure

Az NBIA-ról

Mi az az NBIA?

Az NBIA (neurodegeneration with brain iron accumulation, magyarul: neurodegeneráció agyi vasfelhalmozódással) egy olyan betegségcsoport összefoglaló elnevezése, amelybe számos, központi idegrendszeri kóros vasfelhalmozódással járó, ám klinikai megjelenésében különböző, ritka, genetikailag meghatározott betegség tartozik.

Az NBIA-betegségcsoportba tartozó kórképek életkori megjelenése, tünetei, kórlefolyása stb. igen változatosak, számos olyan jellegzetesség is létezik ugyanakkor, amely bár eltérő mértékben, de általában minden NBIA-altípusnál megfigyelhető.

Az NBIA-betegek többsége  progresszív mozgászavarban szenved, mivel a vas a törzsdúcokban (az agyféltekék mélyén található szürkeállomány-központokban) gyülemlik fel, amelyek fontos szerepet játszanak a testtartás és az akaratlagos mozgások szabályozásában.

Jellegzetes tünetek

Disztónia alatt olyan tartós, akaratlan izomösszehúzódásokat értünk, melyek csavaró, visszatérő mintázatot mutató mozgásokat vagy kóros testtartást hoznak létre. A disztónia a szájban és a torokban lévő izmokat is érintheti, ami artikulációs nehézségeket és kiejtési zavarokat (dizartia), valamint nyelési problémákat (diszfágia) okozhat. A disztónia súlyosbodásával egyes betegek elveszíthetik beszédkészségüket és gyakorivá válnak a nyelvharapások is.

A koreoatetózis akaratlan, gyors rángások (kórea), illetve viszonylag lassú, vonagló mozdulatok (atetózis) jellemezte állapot. A karokban és a lábakban zsibbadás jelentkezhet, mert a kóros izommerevséggel (rigiditás) és izomtónus-fokozódással (spaszticitás) szembeni folyamatos ellenállás miatt az izmok nem bírnak ellazulni. A rigiditás és spaszticitás az alsó és a felső végtagokat egyarát érintheti.

A szintén több betegségtípust is jellemző parkinzonizmus nem összekeverendő a Parkinson-kórral. A betegség tünetei az izommerevség és a meglassultság (bradikinézia), melyekhez remegés (tremor) és egyensúlyproblémák is társulhatnak. A kor előrehaladtával az érintettek elveszítik az akaratlagos mozgás képességét. Az izomgörcsök és a csonttömeg megfogyadkozása miatt ütés vagy esés nélkül is előfordulhatnak csonttörések.

A legtöbb NBIA-betegségcsoportba tartozó kórképben  a szem és a látás is érintett. A leggyakoribb problémát a retina és a látóideg sorvadása jelenti. A retina (rece- vagy látóhártya) a szemgolyó vékony belső rétege, amely segít érzékelni a külvilág ingerületeit, illetve közvetíteni őket az agy felé. Az NBIA-betegek esetében eleinte szürkületi látásromlás, illetve látótérszűkülés (alagútlátás) figyelmeztet a retinarendellenesség kialakulására, amely később súlyos látásvesztést okozhat.

A látóideg-sorvadás a retina és az agy közötti ingerületátadásért felelős látóideget érinti. Ez az ideg olyan, mint egy kábelköteg, amely ezernyi vékony, az agy felé vizuális ingereket továbbító vezetékből áll. A látóideg károsodása látászavarokat okoz, a perifériás látás, illetve a színérzékelés terén is problémák jelentkeznek, és a pupilla sem működik megfelelően. Súlyos esetben a látóideg-sorvadás vaksághoz vezethet.

Sok NBIA-betegnél megfigyelhető az agysejtek és agyi szövetek károsodása (agyi és kisagyi atrófia). A mentális fejlődésben való megrekedés és kognitív hanyatlás is sok érintett életét megnehezíti.

A tünetek ugyanakkor jelentős eltéréseket mutathatnak, mivel a különböző családokban egészen eltérő genetikai okok állhatnak az NBIA-betegség hátterében. A különböző gének különféle változásai (más szóval mutációi) többé-kevésbé súlyos tüneteket, illetve kórlefolyást okozhatak.

Egyelőre nem ismertek azok a tényezők, amelyek az NBIA-kórképek súlyosságát és lefolyását befolyásolják. Az érintettek panaszai azonban az esetek többségében a betegség előrehaladtával fokozódnak, ezért a gyógyszereket és egyéb kezeléseket mindig a betegek aktuális állapotához kell igazítani. Sokszor csak hosszadalmas próbálkozások után sikerül megtalálni a legjobb kombinációt.

A gyógyszerek és egyéb kezelések mellett a betegeknek segédeszközökre (pl. kerekesszékre vagy a kommunikációt segítő eszközökre) is szükségük lehet.

Diagnózis

Fontos megjegyezni, hogy a fentiekben ismertetett tünetek alapján végleges diagnózis nem adható, azt kizárólag  genetikai vizsgálat biztosíthatja. Az NBIA-kórképek diagnózisa gyakran komoly kihívás elé állítja az orvosokat, és többféle szakember (gyermekgyógyász, neurológus, radiológus, szemész, pszichiáter, genetikus) együttmûködését igényli.

Mivel az NBIA-kórképek klinikai megjelenése nagyon sokrétű, az NBIA diagnózis szempontjából különös jelentősége van a koponya-MR-vizsgálatnak. Az NBIA-kórképekben a vas jellegzetes mennyiségben és  megoszlásban figyelhető meg a T1- és T2-súlyozott felvételeken. A T2/FLAIR felvételeken pl. a törzsdúcokat (bazális ganglionokat, leginkább a globusz palliduszt) szimmetrikusan érintő eltérés utal fokozott vasfelhalmozódásra. Ennek a jelnek a közepén esetenként jellegzetes „eye of the tiger”, vagyis tigrisszem alakú elváltozás figyelhető meg.

Napjainkban már rutineljárásnak számít az agyi fémlerakódást ábrázoló képalkotás (például SWI), ezért az SWI-mérések is elengedhetetlenek a korrekt diagnózishoz.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a radiológiai eltérések is igen változatosak: az NBIA-kórformák különböző mintájú MRI-eltérésekkel jelenkezhetnek. A radiológiai vizsgálatok mégis sokat segíthetnek az egyes NBIA-altípusok megállapításában (pl. a fémlerakódás mintázata vagy a törzsdúcokon kívül észlelt eltérések elemzése révén).

A kiegészítő vizsgálatok közül elsősorban a laboratóriumi vizsgálatok (teljes vérkép vizsgálata, réz- és vasanyagcserével kapcsolatos laborvizsgálatok) érdemelnek említést.

Az NBIA-altípus pontos klinikai meghatározására azért van szükség, hogy a diagnózis szempontjából döntő neurogenetikai vizsgálatot célzottan kérhessük. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az NBIA-diagnózis felállításához a klinikai tüneteket, a képalkotó és laborvizsgálatok, valamint a genetikai vizsgálat eredményét együttesen kell figyelembe venni.

Öröklődés

Az NBIA-kórképek többsége (kettő kivételével) autoszomális recesszív módon öröklődik.

A legtöbb sejtünkben 23 pár kromoszóma van, az ezeket felépítő génjeink nagy részéből is kettőt öröklünk (egyet az édesapánktól, egyet az édesanyánktól). A legtöbb génből tehát két működő példányt hordozunk magunkban, ám előfordulhat, hogy egy génpár két tagjából az egyik megváltozik (mutálódik). Ha ez a változás egy ún. recesszív génnek csak az egyik példányában lép fel, akkor ez általában nem okoz genetikai rendellenességet: az egy megváltozott és egy normális génváltozatot örökő egyének általában egészséges hordozók lesznek.

Ahhoz, hogy egy egyénben kialakuljon egy recesszíven öröklődő rendellenesség, ahhoz egy adott génnek két megváltozott példányát (tehát mindkét szülőtől egy-egy mutáns gént) kell örökölnie. Az NBIA-kórképek többsége tehát akkor alakul ki, ha mindkét szülő hordozója ugyanazon  recesszíven öröklődő megváltozott génnek, és mindketten azt adják tovább a gyereküknek. Statisztikailag 25% (1 a 4-hez) az esélye annak, hogy két hordozónak beteg gyermeke születik, és 50% (2 a 4-hez) a valószínűsége annak, hogy a gyermek is egészséges hordozóvá válik. Szintén 25% (1 a 4-hez) az esélye annak is, hogy az utód mindkét szülőtől a normális génváltozatot örökli, és sem beteg, sem hordozó nem lesz.

Ha az érintett családtagoknál diagnosztizálták a mutált géneket, akkor újabb vizsgálatok ajánlottak, hogy megtudják, fennáll-e az öröklődés veszélye.

Kezelés

Az NBIA-betegségek oki kezelésére jelenleg nem rendelkezünk hatékony gyógyszerrel. A tüneti kezelés célja a betegségben szenvedők életminőségének javítása. Az NBIA-betegek kezelésének középpontjában minden esetben az érintettek egyéni tünetei állnak. A folyamatban lévő kutatások legfőbb célja, hogy minél alaposabban sikerüljön megérteni az NBIA hátterében álló okokat, melyek ismeretében hatékonyabb és átfogóbb gyógymódokra nyílhat lehetőség.

Az érintettek kezelése sok esetben csak többféle szakorvos összehangolt munkájával megoldható. Az NBIA-érintett gyermeket nevelő családoknak a gyerek- és/vagy családorvos mellett szükségük lehet belgyógyász, neurológus, tüdőgyógyász, szemész, ortopéd orvos, gasztro-enterológus stb. segítségére is.

A több szakorvos bevonásával végzett kezelések a fizikoterápiás, elektrofiziológiai stb.  ellátás mellett beszédterápiát és számos egyéb elfoglaltságot is magukban foglalnak. A családoknak emellett genetikai tanácsadásra is szükségük lehet.


Források:

http://www.nbiadisorders.org/about-nbia/overview-of-nbia-disorders

ÁCS Péter1, MOLNÁR Mária Judit2, KLIVÉNYI Péter3, KÁLMÁN Bernadette4: Genetikailag meghatározott, agyi vasfelhalmozódással és neurodegenerációval járó kórképek

1Pécsi Tudományegyetem, Neurológiai Klinika, Pécs
2Semmelweis Egyetem, Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete, Budapest
3Szegedi Tudományegyetem, Neurológiai Klinika, Szeged
4Pécsi Tudományegyetem, ETK, Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szombathely

 

Fordították: 

Ferenczi Zsombor és Szmolenszki Zsófia (a PTE BTK Francia Tanszékének hallgatói)

A szöveget nyelvileg és szakmailag lektorálták:

Kóbor Márta és Dr. Ács Péter (Pécsi Tudományegyetem)